Ki ne ismerné a gyerekek akaratosságát és kitartó könyörgését, ha valamit el szeretnének érni, vagy meg szeretnének kapni. Az én fiam sem kivétel ebből a szempontból a nagy átlagtól. Tizenhét éves, és nem tudom azt mondani, hogy rossz gyerek, de nyilván kamaszodik, vannak próbálkozásai, és néha nem könnyű vele. Hangulatemberként éli mostanság a mindennapjait, és el is mondtam neki, hogy ez nekem sajnos így nem járja, ezért egy ideig mindenfajta dolgot, vágyat, elektronikai dolgot felejtsen el, mert nem fog kapni egy ideig semmit sem.
Persze ekkor a fiatalember rájött, hogy mit tett, mivel új telefont szeretett volna. Azonnal változtatott a stílusán, kedves volt és elkezdett kiengesztelni, ami nekem olyan szempontból jól esett, hogy láttam, nem a fiam személyisége kezdett el rossz irányba fejlődni, csak a viselkedése ilyen, mert tényleg kamaszodik. Ettől még persze nem kevésbé kell rá odafigyelni, de teljesen más a kettő.
Persze mondanom sem kell, hogy két hét múlva már ott volt a kezében az új telefon, mert nem tudunk szigorúak lenni a férjemmel. Viszont meg is bántuk azt hiszem, mert a következő baráti összejövetelről azzal jött haza, hogy van egy kis gond, és szüksége lenne egy kis segítségre, na és még egy dologra, ami nem más, mint egy jó samsung szerviz. Gondolom mondanom sem kell, hogy a kijelző teljesen használhatatlan volt és erőteljesen cserére szorult, amikor előhúzta a telefont. Be is vallotta egyébént, hogy az ő hibájából tört össze a telefon, mert sajnos hülyéskedett és nem figyelt rá, de többet ilyen nem fordul elő, és megcsináltatja a telefont, csak segítsünk neki egy jó szervízt keresni. Nem mondhatom, hogy nem értem meg, mert én is törtem már össze a telefonomat, és legalább vállalta a felelősséget, de muszáj határt szabni neki, ezért a telefont elvettük tőle. De látom rajta, hogy bántja az eset, úgyhogy azt gondolom hamarosan visszakapja, balesetek ugyanis mindenkivel előfordulnak, igazságtalanok se szeretnénk vele lenni. Nem könnyű a gyereknevelés.